Mikor múlik el a szerelem?

A minap olvastam egy állítást arról, hogy a szerelem 3 évig tart, mert ennyi idő alatt esik vissza a szerelemért felelős hormon szint az eredeti állapotra. Ha azt a realitásoktól távol álló rajongó, szexuális vágyaktól fűtött időszakot hívjuk szerelemnek, mely általában a kapcsolatok elején jelenik meg, talán igaz is lehet ez az állítás.

De biztos, hogy ennyi a szerelem? A kezdeti lángolás? Vagy a mindent elsöprő ragaszkodás? Vagy az a szerelem, amikor csak az elmúltával jövünk rá, hogy mennyire hiányzik a másik? Vagy az, a „plátói” amit soha el nem érünk, és nem tapasztaljuk meg, hogy milyen a hétköznapok egymásutánja? Az a legelső, a tini szerelem a nagy szerelem, mikor semmi más dolgunk nincs csak szerelmesnek lenni?

Márai Sándor szavai ragadtak meg bennem, melyet felesége elvesztése után írt:

„Szerettem? Nem tudom. Szereti az ember a lábát, a gondolatait? Csak éppen nincs értelme semminek a lába, vagy a gondolatai nélkül. Nélküle sincs teljes értelme semminek. Nem tudom, "szerettem-e". Az más volt. A vesémet, a hasnyálmirigyemet sem "szeretem". Csak éppen az is én vagyok, ahogy ő is én volt.”

Én nem szállnék vitába senkivel arról a kérdésről, hogy mi a szerelem, viszont azt tudom, hogy a szerelem nélküli párkapcsolat jó esetben is csak barátság. (Nem mintha a barátság nem lenne nagyon fontos kapcsolat, de most a párunkról beszélünk.) Egy jó párkapcsolatban a felek egymás társai, szerelmesei, barátai is egyben.

A tapasztalataim azt mutatják, hogy a szerelem hosszú évek múlva is felkelthető. Nem egy, boldog házasságban élő idős ember mondja, hogy mai napig szerelmes a párjába, annak ellenére, hogy megéltek nehéz helyzeteket, voltak problémák kapcsolatukban. A magunk és a másik elfogadásán kívül a másik kulcs a tenni akarás. Hogy mindig, mindennap teszünk azért, hogy boldogan éljünk együtt.

• Mit várunk a másiktól?
• Mit adunk mi a másiknak?
• Mit teszünk mi nap mint nap hogy működjön a kapcsolatunk?
• Fel tudjuk éleszteni a szerelmet?
• Fel tudjuk kelteni a vágyat? Magunkban? A partnerünkben?
• Teszünk bármit is, hogy ne távolodjunk el egymástól?

Az egyik legfontosabb dolog a beszélgetés, hogy egyáltalán tisztába jöjjünk a magunk és a párunk érzéseivel, vágyaival, gondolataival. Megértsük, még ha mi  nem is vesszük észre, hogy ha a társunknak nem jó így, nem boldog. Ne bújjunk a sértődöttség álarca mögé, ne meneküljünk a munkába vagy bármi más tevékenységbe azért, hogy ne kelljen szembesülnünk a magánéletünk konfliktusaival.

Sokszor már csak akkor fordul egy pár vagy az egyik fél tanácsadóhoz, amikor nagyon rossz a helyzet. Amikor már annyi elfojtott düh, sérelem, fájdalom halmozódik fel a pár tagjaiban, hogy a válás tűnik az egyetlen megoldásnak. Sajnos van, hogy nincs más út, a családon belüli erőszak, a bántalmazás, a lelki terror. Vagy olyan esetekben, amikor a másik fél nem hajlandó belátni, hogy probléma van, és nem akar változtatni, képtelen a változásra. De ha még nem lettek közömbösek egymás számára a pár tagjai, ha van érzelem, akkor még van esély.

Sokszor megváltozik az élethelyzet, gyermek születik vagy kirepülnek, az eddigi közös célokat elérték, és nincsenek újak, ráébred a két ember, hogy messze vannak egymástól, vagy már nem látják mi is az a pont, ami közös bennük. Vagy zavaróvá válnak azok a tulajdonságok, amiben különböznek. Nem tudják elfogadni a másikat.

Ha egy pár felismeri, hogy elindultak azon az úton, ami nem a szerelem felé vezet, sőt a problémák csak egyre mélyülnek már az első lépést megtették. Leülnek megbeszélni. Sokszor sajnos a sérelmek miatt, már nem tudják úgy megfogalmazni, nem tudják úgy értelmezni a másik szavait, amit azok valójában jelentenek. Kimondják ami bántja őket, bocsánatot kérnek és megbocsátanak...  Nem mindig könnyű.

De újabb lépést tettek. Elkezdenek változtatni, kitűznek új közös célt, új hobbikat, közös élményeket találnak. Megjelenik a törekvés, hogy boldoggá tegyék a kapcsolatot. Sok-sok lépést tesznek meg. Elindulnak egy úton a szerelem felé.

A címben feltett kérdésre válaszolva, ha nem sajnáljuk az energiát és teszünk a boldog kapcsolatért, a szerelem lehet, hogy nem múlik el sohasem.

K.O.