Kovács Judit

Mint a kisgyermek aki darabokra szedi az órát, hogy megtalálja az időt – úgy daraboltam, s elemeztem életem rezdüléseit, döntéseim, választásaim és eredményeim felnőtt életem nagy részében. Volt amit csak azért vizsgálgattam, mert érdekelt hogyan működik, volt amit tisztogattam, javítgattam is, hogy az óra minél pontosabb legyen. Aztán arra jutottam nem is egy óra mutatja bennem az időt s nekiálltam ezeket az órákat is összehangolni. Az órák ketyegnek, a fogaskerekek forognak és én még mindig szeretek a fogaskerekekkel bíbelődni.

Közben kiderült, hogy Te meg Én sok mindenben hasonlítunk, a Mi óráink hasonlóan működnek.

Idővel elkezdtem másoknak is segíteni. Van amit csak azért vizsgálgatunk közösen hogy tudjuk, hogyan működik, van amit segítek tisztogatni, javítgatni is. Nem a kész megoldásokat közvetítem. Ami nekem élet – neked lehet méreg. Nem hiszek egyetlen jó konstrukcióban, de hiszek a felismerések felszabadító erejében. Hiszem, hogy mindenkinek a rendelkezésére áll legalább egy megoldás ami számára jó. Nem tudom mi mások számára a legjobb megoldás, de azt tudom, hogy hogyan vezet oda út.