A teremtő energiák lassú folyóvá csendesedő áramlásából a szeretet és a figyelem által kísért biztos cselekedetek ideje következik, aminek eredményeképpen, a folyó ereje és vízhozama is megnő.

Most képzeld el, hogy ez a folyó te vagy. A folyóba belefutó patakok, csatornák vize most elegyedik, keveredik eggyé és a cselekedetek iránya és ereje biztos talajra kerül. A bizonytalanság bizonyossággá szelídül és a folyó a lassú andalgásból céltudatos és magabiztosan áramló folyóként folytatja útját kényelmes utazósebességben.

Mit jelenthet ez?

Az előttünk álló egy-két hétben a korábbi időszakok gondolkodásunkat befolyásoló energiái és esetenként a megújulást előkészítő rombolás után, eljött a cselekvés ideje. Nem szükséges az agyalás a cselekedeteinkhez. A tudás , a mód a birtokunkban került már, most eljött a bizonyítás, a tettek ideje. Mindegy minek a megvalósítását tervezed, mindegy mit dédelgetsz, most tenned kell. Az új cselekedetnek helyre és időre van szüksége, ezért a szokásaid , a napi rutin csorbát szenvedhet amennyiben nem volt még alkalmad helyet csinálni neki. Ha még a halogatást választanád elsősorban láb, deréktól lefelé megjelenő problémákkal találkozhatsz. A mostani cselekvés ideje nem feltétlenül egy egész életterületet megváltoztató tettekre sarkall de természetesen ez sem kizárt. Ne ragaszkodj nagy energiabefektetést igénylő cselekvéshez, változásokhoz. A figyelem, és a befogadás által támogatott tettek, most inkább könnyen kivitelezhető - az akadály most te lehetsz – apróságokat jelentenek, amik ugyanakkor alapjaiban hoznak változást. Lehet a te esetedben egy ölelés képes erre. Ha nincsenek dédelgetett terveid akkor figyelj az intuíciódra. Hagyd, hogy felbukkanjon néhány spontán ötlet amit most nem sepersz a szőnyeg alá rendkívül helytálló és okos kifogásokkal, mint már annyiszor.

A most feltámadó szelet fogd a vitorlákba és hagyd, hogy az utazás magával ragadjon.

Judit

A A tettek ideje bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Szükségünk van:
1. Egy nem átlátszó dobozra. Például:

• cipős doboz
• margarinos doboz
• fadoboz
• stb.

2. Néhány apróságra ami belefér.
Pl.:gémkapocs, Lego kocka, lufi, radír, kinder figura, egy kulcs, mini labda

Rejtsünk el egymás után a tárgyakat a dobozban.

- Találd ki, mi lehet a dobozban!

Hagyjuk , hogy megrázogassák a dobozt és találgathassanak

-   Milyen érzés nem tudni mi van a dobozban? Izgalmas? Idegesítő? Kellemes? Kellemetlen? Semmilyen?

-  Milyen érzés, hogy nem tudod, nem látod mi van benne?

Ne mondjuk meg a választ, had nyissa ki a gyerek.

- Milyen érzés, ha nem az van benne, mint amire számítottál?

3.  Tehetünk a dobozba pár szem mazsolát, mogyorót, egy szem cukrot, csokit, amit megkap.

Ekkor a kinyitás előtt derüljön ki mi van benne.
-  Milyen érzés várni valami jóra?

Könnyíthetünk a játékon, kicsiknek azzal, hogy előtte megmutatjuk mi mindent rejtünk el. A leszűkített lehetőségekből már könnyebb választani.

Jó szórakozást!

(Kovács Judit)

A Titok játék bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Nem átvészelni kell. Élni vele. Igen tudom, sok kellemetlenségekkel jár. Új a helyzet mindenkinek. De mindannyiunknak van mit beépíteni az életébe, amire lehetőséget kaptunk. Látni fogjuk, mi minden elvész az életünkből és látni fogjuk azt is milyen jól megvagyunk nélküle. Figyeljünk kicsit arra, amit kaphatunk általa.

Amit máris leszűrhető, hogy a gyermekeink nagyfokú önállóságát kell elérnünk. Miért? Mert ha nem tanítjuk meg őket rövid távon a napjuk önálló szervezésére, „megesznek” bennünket. Nem tudjuk a saját munkánkat elvégezni, ha alárendelődünk a gyerekeink igényeinek kiszolgálóivá. Ehhez kell például a napirend. Képzeld el, hogy a napirend egy korlát a gyermek számára, amiben megkapaszkodhat. A tevékenységeket rendszerezi, ezzel felfoghatóvá és tanulhatóbbá teszi a gyerekeknek, mindamellett az időt is érzékelhetővé teszi a gyerekek számára. Ha a kezdeti időben jól korlátozol vele akkor a korlátból létrává válik a gyermeked számára. Balgaság azt hinni, hogy egy korlát csak problémákat okozhat. Felnőttként szembesülve velük, tévesen juthatunk arra a következtetésre, hogy csak bajt okoztak. De nem. Addig míg feleslegessé válnak, képesek menteni az életünket is. Szóval az önállósághoz nem baj, ha támogatjuk őket ötlettel, szabályokkal, a feladatok lépésekre bontásával. Sőt szükség is van rá.  De nem kell ragaszkodni hozzá a végtelenségig. Mindazon túl a gyerekek biztonságérzetét is nagyban növeli, ha nem kell állandóan döntéshelyzetbe kerülniük azzal, hogy választaniuk kell, és nem kell a mi pillanatnyi döntéseinktől sem függeniük.

Az önállóság esetén még egy fontos dolog az önálló játék. Tudja lekötni magát a gyerek önállóan, monitor nélkül. Fontos, hogy monitor nélkül, mert a flow élményhez tevékenység kell, a monitor pedig áltevékenységekkel szolgálhat. Nem baj, ha egy gyerek azt mondja, hogy unatkozom. Nagyon hasznos dolog az unalom. Tettekre késztet. Hagyjuk cselekedni belőle a gyereket. Élnünk kell a lakásban még napokig, nem csak hálni járunk haza és vendég sem valószínű.

Néhány szabályt meghoztunk mi is. Van napirendünk, amiben szerepel a közös reggeli és a szellőztetés is. Felváltva segédkeznek a gyerekek a konyhában, ami egyrészt feladat, másrészt kicsit páros idő. Szigorú monitor szabályok.  Önálló játékidő amikor nem lehet kétpercenként jönni, hogy anya. Kötelező friss levegő a kamaszoknak is. Stb.

Az önállóság megtanulása után a következő lépés a felelősség. Amit már el tud egy gyermek végezni önállóan, azért vállalja a felelősséget. Na nem az eredményéért, hanem az elvégzéséért. Nem győzőm hangsúlyozni nekik, hogy az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Tehát, aki csinál valamit az szükség szerint hibázik is. Tehát hibázunk. Mondhatnám azt is: aki csinál valamit az rosszul csinálja és akkor már minden felelősség lekerült a vállunkról, a „jól kell csinálni” felelősségéből, ami rendkívül felszabadító tud lenni. De a másik oldalra indulva a gondolatmenettel, akár arra is juthatunk, hogy aki csinál valamit, csak annak van esélye jól csinálni. Tehát, aki csinál valamit az már jól csinálja. Szóval erre indulva leverhetjük a vállunkról az én nem tudom jól csinálni felelősségét -ami szintén nyeremény.  Nem az a lényeg, hogy a tervek szerint haladjunk, hanem, hogy elinduljunk a tervek mentén és tudjunk rajtuk változtatni.

Milyen tervek? Mikor minden szétesik? A mindennapi tervek. A mai nap még megmaradt nekünk. Éljünk hát vele. Mivel fogalmunk nincs mi változik holnap, így szükségtelen hosszútávú terveken agyalni.

El is jutottunk a minőségi időhöz. Mert időnk az van most.  Valószínűleg sokkal többet leszünk együtt, mint eddig tehettük.

Ha a feladatok elvégzésében megtanítottuk gyerekeinket a felelősségteljes önállóságra, akkor marad energiánk a minőségi időre. Biztos vagyok benne, neked is voltak terveid a családdal, majd ha lesz időnk időkre. Lekerülnek a társasok a polcról, készülhetnek a közös művek, és  gyárthatunk is játékokat. Van időnk beszélgetni és figyelni egymásra.  Figyelhetünk egymásra.  Fontos, hogy a minőségi időben olyat csináljunk, amiben körösen jól érezzük magunkat. Kertészkedhetünk, főzhetünk, szerelhetünk és játszhatunk EGYÜTT.  Kívánom leljétek örömötöket egymás társaságába!

A mai játék ajánlatom pedig, a Kép  keretben.

A Önállóság, felelősség, minőségi idő bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Téma: minőségi idő együtt

Kép a keretben

játék

A játék során azt figyelhetjük meg, tudatosíthatjuk, hogy mennyire máshogy néznek ki a dolgok, ha leválasztjuk a környezetüket s csak egy részletre fókuszálunk.

Szükségünk van egy képkeretre.

• keressünk egyet
• vágjunk ki egyet keménypapírból
• vágjuk egy lap dekorgumi közepébe ablakot
• vágjunk csíkokat egy kartondobozból és ragasszunk belőle képkeretet
• érintsük össze a két mutatóujjunkat és a két hüvelykujjunkat és formáljunk belőle keretet

A mesélőnél van a képkeret, aki átnéz a kereten és leírást ad a látottakról. Enyhén nyújtott karral tartsuk a keretet és nézzünk át rajta. Keskeny keret esetén próbáljunk egy szemmel belenézni. Játszhatjuk feladványként egymásnak háttal állva. Játszhatjuk a kanapén fetrengve, beszélgetés indításának is.  Jó játékot kívánok!

- Két kék görbe vonalat látok, ...

A Kép a keretben bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Ez a vakond egy domb tövében éldegélt. A domb árnyékot adott a tűző napsütéstől és megvédte a hideg szelektől, de bizony a napsugarakból is felfogott jócskán, és néha hűvös volt a tövében üldögélni a ház előtt. A vakond már egész megszokta, hogy reggel élvezhette néhány óráig az éltető napsugarakat, a nap további részében pedig védett biztonságos időjárás vette körül.  Ám egy nap arra lett figyelmes, hogy vágyik a melegre. Vágyik arra, hogy délután is ragyogás vegye körbe. Vágyott rá, hogy ha égetik bőrét a napsugarak bemenekülhessen a házba, és igen tudni akarta milyen is az, amikor addig süti a nap amíg csak bírja. A saját bőrén akarta érezni mi van még azon túl, amit már ismer. Gondolt egy merészet. Épített egy alagutat, amelynek vége távolabb ér véget a domb árnyékától. Egy délután felbukkant az alagút végén és kidugta fejét. De nem volt se napsugár, se hideg szelek. Nem távolodott el a dombtól eléggé s bizony itt is árnyékban volt még.  Csalódott volt? Nem. Még ha nem is érte el célját, örült, hogy már kintebb van korábbi territóriumán és mégsem érte semmi baj. Ez felbátorította és másnap újult erővel ásott tovább.

Hogy kibukkant-e másnap a napfényre? Igen. Széles mosollyal nyugtázta a délutáni sütkérezést, majd kimerülve, elégedetten tért vissza az árnyékos domb oldalán álló házikójába.

A A pisze vakond és a domb bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Szóval jó a mesélés.

Jó nekem, szülőnek, mert egyszerű, nem igényel felhajtást, sok pénzt, tehetséget.

Jó a gyermeknek, mert nő a szókincse, fejlődik a beszéde.  Jó neki, mert az életről szól. Jó, mert olyan kérdésre is választ kaphat, amit csak érez, de nem tud megfogalmazni.

Jó nekünk, mert együtt vagyunk.

Jó nekünk, mert megbeszélhetjük, ami közben eszünkbe jut.

Hiszem, hogy a meséhez legalább ketten kellenek. Egy, aki mesél és egy, akinek mesélnek. Mese nem létezik hallgatóság nélkül.  Akkor sem, ha magunknak olvassuk. Akkor mi vagyunk a hallgatóság.

„A mese mindennek az origója. Gyakorlatilag ebből származik minden irodalmi műfaj. Az is, amikor az ősember a szikla falába karcolta a barlangrajzokat. Ezzel elmesélte, hogyan ejtette el a vadat. Mert amit ábrázolni tudok, amit el tudok mesélni, azt birtokba is veszem.” (Csukás István)

A Esti mese bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Sietünk – tötyörgünk. Elkezdünk – befejezünk.  Sok a dolgunk - kevés a dolgunk. Aztán utólag mégis azt gondoljuk, hogy

már rég meg kellett volna tenni,

már rég el kellett volna kezdeni,

már rég be kellett volna fejezni.

Halogatunk. Amikor tudjuk, hogy meg kellene tenni valamit, de félünk. Amikor minden mást fontosabbnak ítélünk. Amikor kifogásokat találunk arra, hogy miért nem tesszük meg. Mikor még mindig feltételekhez kötjük, hogy belevágjunk.

Hogy is van ez?

Mindig csinálunk valamit és mégis halogatunk. Ez csak úgy lehetséges, ha van olyan, hogy nem azt tesszük, amit éppen tennünk kellene - s mindegy miben nyilvánul meg lustaságban, vagy munkamániában.

Állj meg egy kicsit! Csak egy pillanatra. Nézz szét. Gondolj egy kék kockára, egy zöld háromszögre majd egy sárga körre. Aztán kérdezd meg magadtól: Nem felejtettem el valami fontosat?

Egy ölelésre, egy figyelmes tekintetre, egy kérdésre a kész válaszok helyett, pár pillanat is elég. Nem feltétlenül kell mindenre sok idő. Nem csak egész estés társasok vannak. Nem csak 15 oldalas meséket lehet olvasni. Nem kell órákat gyakorolni, ha 5 perc után már csak az időnket vesztegetjük.

Sóból is elég egy csipet. Mégis mennyire tud hiányozni, ha nincs.

A gyerekek hamar felnőnek. Amit ma megtehetsz ..., ki tudja milyen gyorsan lesz holnapután.

A Majd ha … bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.

Mondhatnánk, hogy egy életre megtanulja, de ebben nem hiszek. Mert akkor kétségbe vonnám a felnőtt szabadságát, a dolgok újratanulhatóságát. De azt, hogy milyen nehéz batyuval indítjuk az életbe gyerekeinket,  azért mérlegelhetjük.

Kíváncsiság hajtja, amikor maga próbálja felhúzni a cipőjét. Amikor alkot a zsírkrétával. Mikor a csiszolóvásznat az autó oldalán próbálja ki. Mikor a tapéta csíkok szakító szilárdságát és a húzásra való reagálását vizsgálja. A gyermek imád próbálkozni, kipróbálni.

A tanulás nem az iskolában kezdődik a gyerekek életében. Megtanul ülni, mászni aztán járni is,  sokszor még az első évben. De még csak elkezdte a tanulást. Hogy mit kezd a kíváncsisággal azt még bármilyen intézménybe való bekerülése előtt megtanítjuk neki mi, a szülei.  Képesek vagyunk terelni a kíváncsiságát vagy megtanítjuk-e elfojtani azt. Ahhoz  pedig nagyon a toppon kell lennünk, hogy képesek legyünk a gyerekre reagálni, és ne a saját fáradságunkat zúdítsuk gyermekeinkre. Észnél kell lenni, hogy dönthessünk, támogatjuk-e próbálkozásait vagy a mindent tudok, sőt jobban tudok, álarcába bújva elvesszük  a gyerek kedvét a további próbálkozásoktól.

Gyerekként nem mindig tudjuk azt mondani - Ez most nem rólam szól, csak anya nagyon fáradt és tehetetlennek érzi magát.

Gyermekeink joggal kérhetik:

Anya jól vagy?  Kérlek, vigyázz magadra értem is. A kíváncsiságom a te kezedben van.

A Kíváncsiság bejegyzés először Anoki - A válaszok benned vannak-én jelent meg.